Hagyományt, színt és
ízlésvilágot tükröző festékesek, rakottasok  A szálaknak soha nem szabadott
összebogozódniuk, még akkor sem, amikor szaporán kellett járjon az ember keze
ahhoz, hogy egy hét alatt eleget tegyen a normának – emlékszik vissza a
csíkszentimrei Szopos Margit.Ma már nem teljesítményre készülnek a festékesek, mostanság leginkább azért kerül újra elő az osztováta, hogy a gazdaságból kikerülő gyapjút felhasználják. Van már vagy hét éve, amikor utoljára szőtt festékest otthon Szopos Margit. Most újra előkészületben van a mellyéke. A szövetkezeti munka alatt nem kellett siríteni a fonalakat, azonban most, hogy tartós legyen a festékes „váza”, nem árt, ha erősebb fonalból „alapozzák”. Beszélgetésünk alatt több szőttes is előkerült, ezek között olyanok is, amiket még Szopos Margit édesanyja készített. Ha mintavilágukban nem is lehet felfedezni gyökeres változásokat, színeikben az újabb festékesek igencsak eltérnek a régiektől. Margit néni szerint a szövetkezeti időben kész minták után szőttek, ekkortól változtak a színek-színkombinációk is, a zöld fonalat nem szőtték össze a pirossal. Úgy tartották, hogy nem illik össze a két szín – mondja a szövetkezetnek 1982–1990 között dolgozó asszony. Miközben az édesanyja által szőtt piros-barna-zöld festékest mutatja meg, kiderül, az anyagot még az édesanyja festette többek közt fehér, piros hagymát használva. A színét máig sem vesztette el, az újabbak szövésekor már gyárilag festett fonalat használtak. Mindeniket megkímélik, ezek mosására még nem került sor, így azt sem tudni,  Miközben a szövésről beszélgetünk, a konyhát egyre jobban elárasztja a friss sütemény illata, így azt is megtudjuk, Szopos Margit nem csak a festékesek, hanem a sütemények készítésében is igen otthonosan mozog. Az osztováta mellé egykor a család fiatalabb tagjai, a gyerekek is leültek, ellesve a festékes készítésének technikáját. Közben kiderül, Margit néni fia, Lehel is érti a szövés mesterségét, hiszen valamikor ő is kipróbálta ezt a munkát, igaz még gyerekként. A szobából előkerülő terítők, falvédők mellé is egyre több családtag ül össze, köztük már ott vannak az unokák is, akik megbátorodva egyre hangosabban szerepelnek. A szőttesek még őket is kiszolgálják, hiszen nincsenek mindennapos használatban. D. D., Csíki Hírlap Sok mindent kiolvasható a szőttesből Hajdú Rozália már harminc éve sző rakottasokat. Az egykori népművészeti szövetkezetnek dolgozó asszony ma már nyugdíjasként hasznos téli időtöltésként készít újabb darabokat. Most éppen farkasfogas mintázatú rakottas készül hagyományos színekből. A szürke, piros és fekete szálak kombinációjából rajzolódik ki a mintázat, a farkasfog, ez számít igazán székelyesnek, és mindig kedvelt volt – fogalmaz a karcfalvi Hajdú Rozália. Szerinte a beavatott szem már a szövésről, a rakottas színvilágáról meg tudja állapítani, hogy az Alcsíkon vagy Felcsíkon készült. Igaz, a szőttes minősége, tartóssága nagyban függ attól is, hogy milyen osztovátán készült, hiszen az számít szép munkának, amelyiken nem látszanak a mellyéke szálai. |